Bréma

Brémáról elsőre nagyon sok mindenkinek a Brémai muzsikusok című Grimm mese jut eszébe. Ám a város sokkal több mindent tartogat és meglepetést is okoz.

A központtól jóval kintebb tudtunk csak parkolni, nem is igazán akartunk bentebb. Így egy körülbelül 20 perces sétával értünk be a város központjába. Ez alatt a 20 perc alatt végigsétáltunk Bréma egyik külvárosi negyedében, ahol mindenféle fajta emberrel találkoztunk, csak némettel nem. 🙂 Nagyon sok színes bőrű és mindenféle nációból származó ember volt az utcán, illetve az ott helyet kapó kis kocsmákban, nagyon zajos volt az utcai élet, pedig csak délelőtt 11 óra körül járt az idő. Mondjuk este, egyedül nem szívesen sétálgatnék arra.

Beérve viszont a központba, s az óvárosnak mondott részbe, mondhatni csodás látvány tárult elénk. Bréma megőrizte a Hanza városi jellegét, sokkal jobban, mint például Hamburg, pedig a második világháborúban azért Bréma is kapott hideget-meleget. Jelenleg egy 2,3 millió lakosságú városról beszélünk, amely Németország tizedik legnagyobb városa.

Brémában rengeteg a látnivaló, mi szerintem a felét sem néztük meg. Beérve a központba, az alábbi látvány fogadott.

Azért elég lenyűgöző. 🙂 Mivel már akkor dél felé járt az idő, így kerestünk egy éttermet. Egy, szerintem bírósági épület belsejében találtuk ezt meg. Egy árkádos részben ki volt alakítva egy szabadtéri étterem, sörpadokkal, népviseletbe öltözött pincérekkel. Nagyon hangulatos volt. Ebéd közben kétszer elment egy rabszállító autó… 🙂 Nagyon finom volt az étel is, vadász módra készített, természetesen Wiener Schnitzel. 🙂 Mikor megettük, jutott eszünkbe, hogy nem fotóztuk le….. 🙂

A bőséges ebéd után keztük el felfedezni a várost. Délután még egy vihar is elkapott minket, de az eső alatt bemenekültünk Isten házába. 🙂 Igen, ez pedig a Szent Péter dóm volt. Hatalmas, lenyűgöző, és ami legelőször feltűnt, pl az olasz templomokhoz képest, hogy nem hivalkodó. Egy olasz templom csillog az aranytól, számomra  a gazdagságot, a pompát jelképezi, s amint például egy velencei templomba belép az ember lánya, rögtön az jut az eszébe, hogy na lám, lám, mekkora gazdagság van ebben az egyházban. Itt, Brémában, belépve a dómba, az volt az első gondolatom, hogy milyen otthonos, családias. Hogy nem arról árulkodik az épület, hogy milyen nagy a gazdagság, hanem arra “teremtették”, hogy bárki bemehet oda, és belemerülhet a gondolataiba, olvasgathat (volt olyan is), vagy akár az eső elől menekülhet.

A dóm megtekintése után sétáltunk egyet a főtérem, a régi városházát éppen felújították, eléggé fel is volt állványozva. Mögötte találtuk meg az egyik híres szobrot a Brémai muzsikusokról, de amögött is állványok voltak, így nem volt olyan szép látvány. 🙂

Volt még színes muzsikus szobor is, illetve egy Roland szobor a főtéren.

Természetesen tettünk egy jó nagy sétát a városban, nem fotóztunk le mindent, Brémát látni kell. 🙂 Ami viszont nekem személy szerint nagyon tetszett, mert pici vagyok magam is, az a Schnoor-negyed. A Schnoor jellegzetes arculatát a számtalan apró, szorosan egymáshoz tapadt háznak köszönheti. Így remélem értitek, hogy miért tetszett nekem annyira.

A ma látható házak többsége 1500 és 1900 között épült. A Schnoor-ban a 19. század során annyira leromlottak a higiénés körülmények, hogy a város többször tervezte a negyed lebontását. A negyed megmaradását végül is a világháborúknak köszönhette. A második világháború bombázásait a negyed túlélte, ekkortól számítható újjáéledése is.

A Schnoor aprócska házai ma éttermeknek, műtermeknek, hagyományőrző egyesületeknek adnak otthont. Itt található az északnémet nyelvjárás hagyományait ápoló Plattdütsch Institut is. Ennek közvetlen szomszédja Németország legkisebb szállodája, amely 20 négyzetméteres alapterületén egyszerre mindössze két vendég fogadására képes. (forrsá: Wikipédia)

És hogy mire jó egy útikönyv? Bréma után még mehetnékünk volt, így megnéztem az útikönyvünkben, hogy hova lehetne még menni a környéken. Találtunk is egy Buxtehude nevű kis városkát, amiről elég jókat írt a könyv. Nem csalódtunk. Kicsit olyan volt, mintha Amszterdamba csöppentünk volna. Az egész város tele volt nyúl és sün szobrokkal. Tudjátok van az a Grimm mese a nyúllal meg a két sünnel. A nyúl azt gondolja, hogy ő a leggyorsabb, de aztán a sünik túl járnak az eszén. Valószínűleg nagyon szerethetik ezt a mesét a városban, vagy innen származik, ezt már nem tudom, de valóban mindenhol nyulakba és kaktuszmalacokba akadtunk. 🙂

Ezen a napon is fáradtan, ám annál több élménnyel tértünk nyugovóra.

Szeretettel: Kriszti