Mikor elterveztük, hogy elmegyünk két hétre nyaralni, még egyszer sem volt biztos, hogy tényleg sikerülni fog. Mind anyagilag, meg persze szabit kivenni, mindent lerendezni. Két hét nem olyan sok, ám ahhoz, hogy az ember csak úgy ott hagyjon csapot-papot, ahhoz sok. Szerencsénk volt, mert minden összejött. Így nyugodt szívvel lehetett készülni a hosszú útra.
Mivel a második héten kempingeztünk, így jóval több mindent kellett összekészíteni, mint ha csak megszálltunk volna valahol. Nagyon sokszor voltam már sátrazni, így tudom, hogy ez az a helyzet, amikor bármi kellhet, ami épp nincs ott. 🙂 Így én – látva anyukámtól – tényleg mindent bepakoltam, ami csak kelleni fog, a plusz takarótól kezdve a szemetes zsákon át, a műanyag tányérig. Persze, lehet, hogy lehetett volna kevesebb dolgot vinni, de befértünk az autóba így is. A pakolást mondjuk nem kapkodtuk el, szombaton este került bele minden a bőröndökbe és a szatyrokba. Mindenkinek ezt javaslom. Nem kell már napokkal előre bepakolni. Jó, én már hét elején (mi vasárnap indultunk) elkezdtem mosni, hogy minden ruha, amit vinni akarunk tiszta legyen, meg apróságokat elkezdtem összekészíteni, de bepakolni csak szombaton délután kezdtünk el. Mikor úgy láttuk, hogy minden ott van, akkor még megnéztük a térképet, s mivel hajnal egy órakor volt az ébresztő, megpróbáltunk aludni. No ez az a dolog, ami nekem kirándulás előtt soha nem sikerül. 🙂 Annyira izgatott vagyok mindig, hogy nem tudok aludni. Így volt ez most is. Körülbelül elszundítottam egy fél órára, mikor már kelni kellett. Mire bepakoltunk, megkávéztunk, s lefőztünk sok adag kávét, fél három lett, így akkor sikerült elindulnunk. Mivel 1200 km-t akartunk aznap megtenni, így el is kellett indulnunk olyan korán.
4:50- kor voltunk Rajkánál. Nagyon kihalt volt minden, először azt hittem, nem is tudunk majd autópálya matricát venni, mert senki nincs ott. Persze ez a félelmem alaptalannak bizonyult, így már matricástól indultunk tovább Szlovákiába. 6:00 körül érkeztünk a szlovák-cseh határhoz. Ott megálltunk cseh autópálya matricát venni. 9:00 magasságában értünk Prágához. Én még soha nem voltam abban a városban. Most is csak futólag körbementünk egy kicsit, nem akartuk az autót tele csomaggal otthagyni sehol. Prága is megér egy misét, egyszer azt is meglátogatom. Tankoltunk, s mentünk tovább. Útközben cseh rádiókat hallgattunk, már amennyire bírtuk. Érdekes számokat játszik a cseh adó….. 🙂
Körülbelül 11 óra magasságában értünk át a cseh-német határon. Olyan volt, mintha semmi nem történt volna…. olyan hihetetlen, hogy ilyen simán át lehet menni egyik országból a másikba….
Németország számomra egy másik bolygó. Ugye nincs az autópályán sebességkorlátozás, és valahogy mégis tudnak közlekedni az emberek. Sarkosnak gondolnánk őket, de segítőkészek, mosolygósak….
12:00 magasságában voltunk Berlinben. Ott csak annyit tudunk tenni, hogy elautóztunk a Brandenburgi kapuhoz meg vissza. Most mondjam azt, hogy ez is bőven elég volt ahhoz, hogy leessen az állam? Ott most nagy felújítások folynak, minden a nagyságot, a gazdagságot hirdeti, a pompát, a fényűzést. Voltam már sok városban, de Berlin valahogy mindtől különbözik. Egyszer meg kell néznem bővebben.
A csöpp városnézés után utunk folytatódott tovább, mert már így is fél 2 volt s még nagyon messze voltunk a céltól.
Egészen este fél 6-ig kellett várni, míg megérkeztünk Kattendorfba. Ez egy nagyon csöpp és nagyon csodálatos falu. Mutatok pár képet.
Itt laktunk:
A faluból néhány kép:
Ugye milyen tiszta, rendezett és szép? Hát nem is nagyon akartam eljönni onnan.
Estére már annyira elfáradtam, hogy a magam részéről bedőltem az ágyba. Hosszú volt az út… 🙂 Hozzátéve, hogy mi még Berlin felé ki is tértünk. 🙂
S hogy ezek után mit láttunk? Az már egy következő történet. 🙂
Szeretettel: Kriszti
Hű ez nagyon klassz.. 🙂