Egy tál derelye

(Meg kellett keresnem a szakácskönyvet, ez a recept még nem megy fejből…)

Hozzávalók:

– 50 dkg liszt

– 2 db tojás

– kevés langyosvíz

– zsír és zsemlemorzsa a morzsához

– szilvalekvár a töltéshez

– fahéjas cukor a szóráshoz

A lisztből, egy egész tojásból, s egy tojássárgájából (a fehérjét ki ne dobd, kell majd a kenéshez) s annyi langyos vízből, amennyit a tészta felvesz, feszes, kemény tésztát gyúrok. Kétfelé veszem. Az első cipót késhegynyire nyújtom.

 

Ahogy a képen is látszik, megjelölöm a tésztatéglalap felét. Az egyik felére, kb 3 cm távolságban lekvárkupacokat halmozok. Amikor ez készen van, akkor a kupacok között a tésztát tojásfehérjével kenem meg, ez lesz a ragasztóanyag. Ez után ráhajtom a másik felét, jól megnyomkodom, hogy a levegő kiszökjön a tésztalapok között. Majd derelyemetélővel csinos kis derelyéket szaggatok. Forró, enyhén sós, olajos vízben kifőzöm. Miután kiszedtem a lábosból, a zsírban megpirított zsemlemorzsában forgatom meg, s kiszedem egy hőálló tálba.

A másik cipócskával ugyanezt teszem. (Én dupla adagot csináltam, ezért lett olyan sok, ami a képen is van.)

Még melegen tálalom. A lekvártól egész édes lesz, de aki még ennél jobban szereti az édeset, megszórhatja fahéjas cukorral.

Első próbálkozásra egész jól sikerült, finom lett nagyon, legközelebb viszont majd kisebb derelyéket kell szaggatnom, mert ahogy beleteszem a vízbe főni, iszonyatosan megdagad, s tényleg volt amelyik akkora lett mint egy kisebb tenyér. Mint mondjuk az én tenyerem, vicces volt. 🙂

Szerintem még félkész állapotában le is lehetne fagyasztani, tehát ha nagyon sokat készítünk belőle, akkor mehet a fagyóba, s elővehetjük, ha nincs időnk ezzel bíbelődni. 🙂

Jó étvágyat.