Csokoládé

Valljuk be őszintén, hogy egy dolognak nem lehet ellenállni, és ez a csoki. Minden mennyiségben, bármilyen formában jöhet. Persze, próbáljuk tartani magunk, de nem megy. Volt egy kolléganőm, az extra vékony kategóriából. Ebédet evett, de már vacsorát nem. Ha nagyon éhes volt, és már nem bírta tovább, akkor evett egy paradicsomot. Hát, irígylem a kitartását. Viszont még ő sem tudott ellenállni a csokinak, minden reggeli után megevett egy egész tábla csokoládét….. mondjuk nem értettem, hogy ha reggel egy egész tábla csoki, este meg semmi….lehet így kompenzált. 🙂 De ez már nem tartozik ránk, a lényeg, hogy a csokinak nem lehet nemet mondani.

Szerintem ezt minden üzletág tudja nagyon jól. És van az a vicc is, tudjátok, hogy ha a nő mérges, vagy baja van, akkor dobáld. Csokival, jó messziről. 🙂 Vannak napok, amikor én is így érzek, dobáljanak. 🙂 Bár én egész furcsa vagyok ebből a szempontból, mert nálam akár egy évig is a szekrényben maradhat a tábla csoki, ha éppen olyanom van. (Nem igaz ez már a tökmagra….) Viszont tegnap előtt muszáj volt bűnöznöm, ugyanis kaptam egy szelet (halom) süteményt. Csokis-epreset kértem, csokis-málnás lett belőle, hát jó, valahogy majd csak legyűröm. Ez olyan vakondtúrás alakú tortácska volt, isteni, krémes, főzött (nem vajas) csokoládé krémmel, közepében friss(nek mondható) málnadarabokkal…..mennyei volt, természetesen az egészet megettem. Ez volt délután három órakor, legközelebb másnap reggel ettem reggelit. Gondolhatjátok, hogy milyen kalóriabomba volt….sebaj, néha ez is kell.

Így mára, ha már a csokinál tartunk, hoztam egy csokitorta receptet. Hasonlít a híres Sacher tortához, bár azt mondják, hogy az eredeti Sacher torta receptjét féltve őrzik a Sacher cukrászda mesterei. Az első tortát 1832 – ben készítette Franz Sacher osztrák cukrászmester, mindössze 16 évesen, Metternich Hercegének. Azóta kedvelt édesség, Bécsben gyakran találkozunk vele a cukrászdák kínálatában, de itthon sem hagyják ki a pultokról.

Az én tortám neve, a recept alapján “Bécsi csokoládé torta – ősrégi recept”. Hát azt nem tudom, mennyire ősrégi, de nagyon finom, nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, s bármelyik asztal dísze lehet.

A receptet Christian Teubner – Anette Wolter: Házi cukrászat című könyvéből vettem. Anyukámtól kaptam, még nagyon régen, gimnazista koromban. Isteni sütemények vannak benne, gyönyörű képekkel illusztrálva, az egyik kedvenc cukrász könyvem.

Hozzávalók:

• 8 darab tojás
• 1 cs vaniliáscukor
• 15 dkg cukor
• 10 dkg liszt (vagy piskótamorzsa)
• 10 dkg reszelt étcsokoládé
• 10 dkg darált dió vagy mogyoró (én dióval szoktam készíteni)
• egy kupica barackpálinka (ha van, én néha kihagyom)
• sárgabaracklekvár
• csokoládébevonat

Elkészítés:

• a tojásokat kettéválasztom
• a sárgáját habosra keverem a cukorral és a vaniliás cukorral
• a lisztet, diót, reszelt csoki összekeverem
• a fehérjét habbá verem, s óvatosan a sárgájához kavarom
• a tojásos habot összevegyítem a lisztes keverékkel
• kikent tortaformába öntöm, s 170 fokon kb 30 perc alatt megsül. Tűpróbával ellenőrzöm.
• mikor kész, kiborítom a formából, s megvárom, míg kihül. Csak utána lehet majd szépen háromba vágni.
• a tortát keresztbe háromba vágom (ha nagyon feljön, akkor négybe is lehet)
• minden lapot először kissé meglocsolom a pálinkával, majd megkenem a lekvárral.
• a tetejét is locsolom a pálinkával, és kenem a lekvárral. Nem kell ám eláztatni, csak enyhén. 🙂
• ét vagy tejcsokiból, ki melyiket szereti, bevonatot készítek a tortára, s megvárom, míg megdermed.
• langyos vizes késsel szeletelem.

A reszelt csoki és a dió olyan nagyon omlóssá és ízessé teszi a piskótát, a baracklekvár meg amúgy is zseniális. Szóval mindenkinek bátran ajánlom. Ki is lehet díszíteni, ha különleges alkalomra készül.

Szeretettel: Kriszti