The Spice of Life

Avagy az élet sava és borsa. 🙂 A “The Spice of Life”egy London, Soho negyedében található pub, ahol élőzenés koncerteket is szoktak tartani. Élni tudni kell, és lehet is, ha az ember megtalálja az odafele vezető utat. Jelzem, sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. 🙂

A hetet Londonban töltött utolsó két napom összefoglalójával zárom. Szombaton Csilla ismét dolgozott, így ez volt az első olyan nap, amikor teljesen egyedül barangoltam a városban. Még előző este megterveztem, hogy merre megyek, Csillával meg megbeszéltük, hogy hol találkozunk. Így én a délelőttömet azzal töltöttem, hogy felfedetem a St. Paul’s Cathedral-t, illetve a szemközti gyaloghídon átsétáltam a Globe Színházhoz.

A Szent Pál Székesegyházat 1669-ben adták át, miután három évvel azelőtt teljesen porig égett a nagy lononi tűzvészben. Építője Sir Cristopher Wren, aki rengeteg építészeti bravúrt vitt bele a templom építésébe, érdemes utána olvasni. Csak egy érdekes megjegyzés:

“Wrennek nehéz dolga volt mivel azt kérték tőle, az épület Klasszicista hangulatú legyen ám tagolása inkább a gótikus székesegyházakéra emlékeztessen. Erre azért volt szükség, mert a hívők ehhez voltak szokva.” (Forrás: wikipedia.)

A székesegyház London legmagasabb pontján található. Hatalmas kupolája kiemelkedik a fák között, emberi szemnek monumentális. Hát még nekem, az én 156 centimmel. A helyet egyfajta nyugodt szellem veszi körül, az az érzésem támadt, mikor ott sétálgattam körülötte, hogy igen, megérkeztem, oda, ahova menni is akartam.

Utána átsétáltam a túloldalra a Millenium Bridge-n. 2000-ben, majd utána egy javítási munkálat után 2002-ben adták át ismét a hidat. Nagyon szép látvány tárul elénk a hídról a Temzére, s a hidakra. Megéri átsétálni, rengetegen vannak, mint úgy Londonban általában, de aki szereti a vizet, a hidakat, a látványt, neki meg főleg. 🙂 Ezt most olvastam, érdekesség:

“A Harry Potter és a Félvér Herceg című mozifilmben, Voldemort Nagyúr halálfalói megsemmisítik a hidat, ami a Temze folyóba omlik.^[1]”

Ezután kivülről megcsodáltam a Globe színházat, ami már régen nem az, amit annak idején, 1599-ben Shakespeare és társai felépítettek. Az a színház 1613-ban leégett teljesen. Újjáépítették, de 1644-ben lebontották. A mai rekonstruált színház épület majdnem ott található, ahol anno az eredeti is állt. 1997-ben nyitották meg a nagyközönség előtt kapuit. Rendszeres programokkal és előadásokkal várja a látogatókat. http://www.shakespearesglobe.com/

Miután bejártam ezt a környéket, Csillával a St. James park környékén találkoztunk, ahonnan elsétáltunk a Trafalgar térre, s ott megnéztük a The National Gallery-t. Ez egy képtár, szebbnél szebb képekkel. Nagy része ingyenesen látogatható, de van pár kiállítás, ami belépős. Még soha nem voltam ilyen hatalmas képtárban, s még soha nem láttam egyszerre ennyi képet. Erre a kiállításra is igaz, hogy hagyni kell időt az információk feldolgozására. Nagyon sok, gyönyörű kép található itt, de ha egyhuzamban akarja az ember lánya megtekinteni, akkor elveszhetnek információk. Mert olyan sok az élmény. Található itt kép többek között az alábbi művészek ecsetéből: Botticelli, Dürer, Leonardo, Michelangelo, Caravaggio, Rembrandt, Degas, Cézanne, Monet, Van Gogh….hogy csak párat említsek. Az épületre is el lehet mondani, ahogy az összes többire is, hogy ha már csak azt nézzük meg, bőven elég a csodálkozáshoz. 🙂 De természetesen nem kihagyható a kiállítás sem.

Miután kigyönyörködtem magam a képeken, Csillával elsétáltunk a Soho negyedbe. London szórakozónegyede ez, tele étteremmel, pub-bal, és mindennel, ahol enni, inni, zenét hallgatni, bohémkodni lehet. Élvezetes volt, és érdekes is, előtte én még nem jártam ilyen negyedben. (Igen, falusi lány a nagyvárosban effektus… 🙂 )

A délutánt sétálással töltöttük el, meg beszélgetéssel. Ránkfért. Elsétáltunk a Temze partján egészen a Tower-ig, meg a Tower Bridge-ig.

Ezen a napon még voltunk egy érdekes helyen. Itt:

“Camden Town, az úgynevezett bohém negyed piacával, a Camden Markettel kihagyhatatlan látnivalónak számít Londonban. A legszínesebb városrész, különleges piacaival, nyüzsgő, színes forgatagával, történelmi, építészeti, művészeti csodáival és 500 éves pubjaival minden idelátogatót elbűvöl.”

Valóban ilyen volt, színes, sokan voltak, forgatag….mindent, mondom, mindent amit az ember elképzel, meg lehetett volna vásárolni. Egy-két dologgal beújítottam a szuvenír farmomat, de vigyázni kell, mert aki szereti a piacokat, ő nagyon könnyen elcsábul.

Ezzel a piacolással zárult londoni kirándulásom.

A következő napon már jöttem haza. Mikor a repülőből megláttam a Duna vonalát, azt éreztem, igen, hazaértem. Nagyon szép volt minden, maradtam volna még pár hetet, de igazság szerint itt vagyok otthon.

Szeretettel: Kriszti