Láss, ne csak nézz!

Avagy hogyan lehet megtréfálni embereket. Sokszor tapasztalom azt, hogy az emberek nem látnak, csak néznek. Még nem jöttem rá arra, hogy ennek mi lehet az oka. Talán a sok munka, talán a stressz, vagy a figyelmetlenség, nem tudom. Egy biztos, ha csak nézel, nem biztos, hogy látni is fogsz. Ez onnan jutott eszembe, hogy több ismerősöm, mikor mondjuk bejelentkeztem a telefonba, csodálkozva kérdezte meg, hogy te nem Londonban vagy? 🙂 Nem, nem ott vagyok, ahogy az eheti legelső bejegyzésemben is írtam, két éve jártam ott. De sebaj, most már tudom, hogyan lehet összezavarni embereket, nem mintha ez lenne a célom. De ezek szerint, stílusosan, akkor ezt egy áprilisi tréfának is betudhatom. 🙂

Tehát akkor folytassuk túránk. Mint mondtam, 2014 nyarán jártam Londonban, Csilla barátnőm meghívására, ahol egy hetet töltöttem el. Most a csütörtöki és a pénteki napot egybeveszem, már csak azért is, mert csütörtökön nem igazán sok nevezetességet néztünk meg Csillával, hanem inkább shoppingoltunk. 🙂 Azt is kell néha! 🙂

Csütörtökön míg Csilla dolgozott, én délelőtt pihiztem kicsit. Hú de jó volt. 🙂 Így valamikor dél körül mentem be a központba, s ott találkoztunk Csillával. Délután elsétáltunk a Big Ben-hez, a Westminster Apátsághoz, a Parlamentet csodáltam meg, illetve visszafele még sétáltunk a St. James parkban, a Buckingham Palota irányába. Ez a nap a monumentalitásról szólt. Minden olyan nagy! (Vagy csak én vagyok kicsi…) ) A Big Ben-t nem is tudtam normálisan lefotózni. Viszont felemelő látvány. Az apátság meg….mit mondjak? Bent a város szívében rejtőzik (tényleg, a fák mögött megbújt) egy hatalmas nagy vallási épület, egy apátság, amely a méreteit tekintve hatalmas, az építészetét tekintve lenyűgöző, az atmoszférája pedig nyugodt. Nem véletlenül volt olyan sok ember az apátság körüli parkban, a fűben heverészve. Mint már írtam korábban, nagyon szeretem az építészetet (no nem a modernet, mert abban semmi szépen nem találtam még eddig), hanem az ókorit, a reneszánszot, barokkot és a többi. Az apátság angol gótikus stílusban épült. Koronázási és temetkezési hely, egy gyülekezet nélküli templom. Csak kivülről csodálhattam meg, a belsejébe nem mentünk be, kár volt nem bemenni. Amit olvastam, annak alapján a belseje is csodás lehet. No, majd ha legközelebb arra járok. 🙂

Olvastam egy pár érdekességet a Big Benről is, alább. Szokásos kis történelmi kitekintő következik.

A jellegzetes alakú toronyóra ütéseit a rádió is közvetíti 1922 szilvesztere óta. A pontos idő jelzése céljából egy mikrofont helyeztek el a harang közelében. A második világháborúban módosult a szerepe, mert a harangütések után általában fontos híreket olvastak be a háborúval kapcsolatban, sokszor maga a miniszterelnök beszélt. A harang hangját jelenleg a BBC Radio 4 közvetíti. A harangjáték 1976-ig probléma nélkül működött, akkor az akna meghibásodása majdnem tönkretette a harangjáték mechanizmusát. A javítás egy évig tartott.Az ütések jellegzetes melódiája, a Westminster-harangjáték világszerte elterjedt, más harangoknál, sőt, szobaóráknál is alkalmazzák.Az Antarktiszon (Heard Island) egy vulkán neve is Big Ben.^{[7] (Forrás: wikipedia)}

Pénteken pedig megnéztük a Londoni Természettudományi Múzeumot. (Natural History Museum). Ha a British Museum-ban el lehetne tölteni 5-6 órát, itt még többet…..

“A múzeumban mintegy 70 millió, az élet- és földtudományokkal kapcsolatos tárgy található, melyek az alábbi öt nagyobb gyűjteménybe tartoznak: Botanika, Entomológia, Ásványtan, Őslénytan, Zoológia. “

Ezt alá tudom támasztani. Annyi ott a látnivaló, hogy ha legközelebb arra járok, akkor az egész napot rászánom. Reggel 10-től este hatig tart nyitva, 17:30-ig lehet belépni. Látogatása ingyenes, de némely kiállítás belépős. Úgy érdemes megtekinteki a kiállításokat, ahogy azt a múzeumi térkép mutatja, vagy ajánlja. A múzeum zónákra van osztva, s minden zónában más-más témában lehet megcsodálni a kiállított állatokat, dinoszauroszokat, köveket, ásványokat….stb, stb. Érdemes minden zóna után kicsit megpihenni, s feldolgozni a látottakat. Csillával mi belevetettük magunkat, s mire végeztünk (kb a kiállítás egy harmadával) már annyira telítve voltunk az információval, hogy képtelenek voltunk tovább okosodni. 🙂 Érdemes elolvasni a kiírásokat is. Nagyon sok iskolás csoportba futottunk bele, mondjuk ha én ott lennék tanító, biztosan én is elvinném a diákjaimat. Rengeteget lehet tanulni, s valljuk be őszintén, így még a tanulás is érdekesebb.

A múzeum nemcsak belülről, de kivülről is valami fantasztikusan monumentális épület, mily meglepő. 🙂 Román stílusban épült, 1881-ben nyitotta meg a kapujait, viszont csak 1992 után lett National History Musum. (Előtte a British Museum-hoz tartozott.) Alább egy kép a múzeum bejáratáról. El kell ismerni, csodás.

Érdemes utánaolvasni a múzeumnak, én például azt nem tudtam, hogy tartozik hozzá egy vadaskert is. Mennyi mindent kell még megnéznem, ha ismét arra járok! 🙂 Képeim:

Tudománnyal feltöltődve elsétáltunk a Kensington Gardenbe (tudjátok, a Hyde Park másik része), ahol megcsodáltam az Royal Albert Hall-t (ez egy hangversenyterem), meg az Albert Memorial-t (Viktória királynő szeretett férjének, Albert hercegnek tiszteletére állított emlékmű). A Royal Albert Hall teljesen úgy néz ki, mint egy amphiteatrum, de ahogy olvastam, ez nem véletlen. Direkt így építették. 🙂 A neve szintén Albert hercegnek állít emléket. 

A parkban található még egy ún. Diana Memorial Playground, egy játszótér, amit Dianának állít emléket. Illetve egy ilyen furcsa sík vízesés, ami szintén az ő emlékének készült. Úgy képzeljétek el, mint egy hosszú, sík terepasztalt, ahová mindenféle akadályokat helyeztek el, hogy a benne lefolyó víz látványosabban legyen. 🙂 Elég jól nézett ki.

Megcsodáltam még a Kensington Palace-t, főleg a kaput….arannyal bevont figurákkal. Viktória királynő itt született, Diana hercegnő pedig itt élt. Ott mondjuk én is eltöltenék pár évet. 🙂 A palota előtt Viktória királynő fehér szobra áll, melyet egy tavacska vesz körül. Egyértelműen a királynő előtti tisztelet és szeretet jelképe, legalább is számomra. 

Nemrégen olvastam, hogy a palota mögött van egy hatalmas nagy kert, tele virággal. Na, ezt sem néztem meg.

Illetve van még egy (több is) híres szobor a parkban, ennek becsületes angol neve a “Physical Energy Statue” . Ez egy lovas szobor, az erőt szimbolizálandó.

Élményekkel teli napot kívánok!

Szeretettel: Kriszti