Csodák már pedig vannak!

Csodák léteznek. Még akkor is, hogy ha sokan nem hisznek benne. Apró és nagyobb csodák, itt vannak körülöttünk, csak észre kell venni azokat. Csak sokszor az a baj, hogy túl nagy dologra gondolunk. Pedig a csodák általában apró dolgokként vannak jelen az életünkben.

Egy ilyen csodaként éltem én meg londoni tartózkodásom harmadik napját. Szerda volt, Csilla barátnőm aznapra szabit vett ki, és a párja is ráért egész nap, így az volt a terv, hogy délelőtt megnézzük a British Museum-ot, délután meg elhajózunk a Temzén Greenwich-be, és ott nézünk körül.

Na már most, képzeljétek el, hogy nekem világ életemben az egyik kedvenc tárgyam volt a történelem, a mai napig. Drága gimnáziumi tanárunk, Licsicsányi Pista bá, Isten nyugosztalja, szerinten nagyon jól tanította a történelmet. Én minden óráját szerettem, érdekes volt és izgalmas. A kedvenc korom az ókor, görögök, rómaiak, egyiptomiak, Bizánc…. Azok a szobrok, épületek….mindig lenyűgözött, mikor képeken néztem, valahogy bele vagyok szerelmesedve abba a korba. Az építészet amúgy is mindig vonzott, de amit abban a korban építettek, áraszt magából egyfajta belső kisugárzást. Történetük van azoknak a templomoknak, szobroknak, élnek és lélegeznek. Szerintem.

Ennek tudatában képzeljétek el, milyen volt az, amikor még csak kívülről megláttam a múzeumot. A British Museum-ot. Egy az egyben úgy néz ki, mint egy görög templom. Hatalmas, lenyűgöző. Így néz ki:

Csak álltam és néztem, s közben azt gondoltam, hogy mennyire hálás vagyok az életemnek, s mindenkinek, hogy láthatom ezt a csodát! Hogy látok, egyáltalán már csak ezért is hálás vagyok! De hogy ilyen szépségeket megtapasztalhatok. Sokszor nem is tudjuk, hogy milyen nagy ajándék az, hogy látunk.

A múzeum hatalmas belülről is, s rengeteg kiállítás van benne. Nagyon sok mindent megszereztek az angolok a hódításaik során. Ezt szépen ki is állították. A múzeum megtekintése ingyenes, 10:00 – 17:30-ig várja a látogatókat. Könnyen meg lehet találni, nem is kellett átszállnunk másik vonalra a metrón. Mi a Piccadilly line-on mentünk, s a Holborn megállónál szálltunk le. Egyébként a múzeumra szerintem egy teljes egész napot rá lehet szánni, főleg annak, aki olyan fanatikus történelem rajongó, mint én. Mi körülbelül két és fél órát voltunk bent, de a töredékét láttuk a kiállításoknak. Szóval aki arra jár, és van ideje, javaslom, hogy szánjon rá, ha nem is egy teljes napot, de 5-6 órát minimum. Csodás volt. Képek:

Természetesen az ajándékboltban is el lehetne tölteni egy órát, és el lehetne költeni rengeteg fontot….már akinek van. 🙂 Összegezve a British Museum-ot nem szabad kihagyni.

Kis történelmi utazásunk után elsétáltunk a Temze partjára, ahol a távolban megcsodálhattuk, főleg én, mert Csilláék látják minden nap, a London Eye-t. Felmenni nem mentünk fel rá, így is hatalmasnak látszott. (Lehet nem is akartam volna felmenni olyan magasra…:) ) Ez után pedig az aznapi másik csoda következett.

Én víz mellett nőttem fel, tiszai lány vagyok, így mindent nagyon szeretek, ami a vízhez kapcsolódik. Úszni, hajózni, bármit, ami vizen történik. Egyszer kipróbáltam a jet ski-t is, na az kicsit félelmetes volt. Sikítottam…. 🙂 Szóval Csilláék arra gondoltak, hogy ha már ott vagyok, akkor mi lenne, ha elhajóznánk a Temzén Greenwich-be. Egyrészt, mert az szép, másrészt mert már a hajóút is egy élmény. Az is volt. Körülbelül egy órát hajóztunk, a vízről láttam a Big Ben-t, a St. Paul’s Cathedral-t, a Waterloo hidat, a Globe színházat, a London Bridge-t, a Tower-t, a Tower Bridge-t,  és rengeteg csodálatos épületet. A modern épületek mellett Londonban nagyon sok régi ház, épület is van, már csak azok tanulmányozására is rá lehetne szánni pár napot.

Mikor megérkeztünk a kikötőbe, egy hatalmas nagy vitorlásra lettem figyelmes. Mint kiderült, ez egy teaszállító hajó volt valamikor, becsületes nevén Cutty Sark. Kis történelmi kitekintő:

“A Cutty Sark nevet – ki tudja miért – a később Robert Burns által is versbe foglalt Tam O’Shanter régi skót legendájában szereplő, fürgejárású boszorkány által viselt jellegzetes, rövid női ingről (cutty sarkról) kapta. A Cutty Sark összesen nyolc alkalommal járta meg a Kína-Anglia távot 1870-1877/78 között. …. Végül azonban a vitorlás hajóknak át kellett adniuk helyüket a gőzhajóknak, melyek ugyan nem voltak gyorsabbak, de keskenységüknek köszönhetően átfértek az akkoriban épült Szuezi-csatornán. A hajó állaga azonban romlani kezdett, egyes részei a sós víztől súlyosan korrodálódtak, ezért restaurálása nem tűrt halasztást. (Hisz már 130 éves is elmúlt, holott eredetileg 30 évnyire volt tervezve élettartama.) Az újabb nagy felújítása 2006 novemberében kezdődött. 2007. május 21-én azonban súlyos tűz ütött ki a hajón, és úgy tűnt, hogy a Cutty Sark örökre megsemmisül. Csodával határos módon azonban a hajó jelentős része nem pusztult el, és az éppen folyó restaurálási munkák miatt eredeti felszerelésének zöme (így az árbocok, a kormánykerék és a híres orrdísz) sem volt a hajótestben, így a restaurálása folytatódhatott.” (Forrás: londonkalauz.hu)

Miután megcsodáltam a vitorlást, felsétáltunk a dombra, ahol a csillagvizsgáló is található, a híres órával egyetemben. Én nem fotózkodtam le, mert rengetegen voltak, csak megcsodáltam a látnivalókat. A csillagvizsgáló körüli park is nagyon szép, no meg a dombról a kilátás. Végigsétáltuk az egészet, nagyon megérte elhajózni oda, mindenkinek ajánlom.

A sétánk után pedig következett a jól megérdemelt ebéd. Vagy inkább már vacsora, mert este hét órakor történt az étkezés. Csilláék azt mondták, hogy mindenképp a fish and chips-et próbáljam ki, nagyon finom. Kipróbáltam, tényleg nagyon finom volt. Tudnak ezek az angolok főzni, na. 🙂 Ismét élményekkel telve értünk vissza, és elmondhatom, hogy csodák márpedig igenis léteznek. Nekem volt és van szerencsém megtapasztalni!

Szeretettel: Kriszti

UI: mind a három tányért lefotóztam. Csilla lazacot evett, a párja meg valami kacsát. Hát mind nagyon jól nézett ki. 🙂