Az omlós-almás (meggyes, túrós) története – Évinek

Van otthon egy sárga borítójú szakácskönyve anyukámnak, s annak a hátoldalában, tollal írva, megsárgulva, halványulva van egy omlós sütemény recept. Talán a legjobb, legegyszerűbb, legfinomabb, amit valaha is találtam, sütöttem. Bármivel meg lehet tölteni, nagyon gyorsan elkészül. Egyszer, mikor anyával sütöttünk, kihagytuk a tésztából a cukrot. Aztán ott gondolkodtunk, hogy vajon miért lett keményebb, mint szokott lenni…. 🙂 Ilyen apróságok mennyit számítanak.

Illetve az emlékek, és hogy mennyire meghatározó lehet egy sütemény. Van nekem egy barátosném, Évi. Tízévesen találkoztunk először, miszerint is mindketten ugyanabba a nyolcosztályos gimnázium 1 G. osztályába kezdtük el járni. Szegény megboldogult osztályfőnökünk úgy találta ki, hogy minket egymás mellé ültet. Na ebből az lett, hogy nyolc éven keresztül egymás mellett ültünk, s mindent megcsináltunk, amit az ember a gimnáziumi évei alatt megcsinál. Namármost, senki ne gondoljon rosszra, én itt az órai levelezésre, a halálos szerelmekre, az együtt tanulásokra, énekkari próbákra, suli diszkókra (Úr Isten, de rég volt….), meg még egy csomó minden másra gondolok. Azóta elsodort minket az élet, Évinek már van két gyerkőce, annyira aranyosak. 🙂 Tegnap leveleztünk egymással. S mondja Évi, hogy van az az omlós sütemény, amit lehet almával, meggyel, túróval tölteni, na hogy azt nálunk ette először (mert nálunk mindig volt valami program otthon), s azt minden évben megsüti, mert milyen finom. 🙂 Ki gondolta volna, hogy anyukám süteménye ennyire meghatározó is lehet? 🙂 Na akkor tessék, itt a recept.

Hozzávalók a tésztához:

Hozzávalók a töltelékhez:

Elkészítés:

Alternatívák:

Szeretettel: Kriszti

UI: sajnos csak olyan képet találtam, ahol még a tepsiben van a sütemény. Muszáj lesz ismét sütnöm egyet. 🙂

Tovább a blogra »