Vagyis piskótatekercs bomba. Szerintem az egyik legmutatósabb, de ennek ellenére nagyon könnyen elkészíthető sütemény.
Könnyen? Mármint nekem könnyen, lehet, hogy másnak igenis bonyolult. Talán nekem is az volt, mikor elkezdtem sütögetni, aztán sütni, végül meg már nem is tudnék meglenni sütés nélkül. (Éppen most is hűl egy piskóta, mindenmentes, amihez majd egy finom meggyes krém készül majd.) Szóval ott tartottam, hogy könnyű. Mert igazából csak piskótatekercset kell sütni, készíteni kell egy, vagy pudingos, vagy tejszínes krémet, beleszórni gyümölcsöt, már ha valaki így szereti, az egészet körülbelül egy fél napig hűteni, utána meg kiforgatni. Egyszerű, nem? Persze, így leírva….de vegyük csak sorjában.
Biztosan mindenkinek van bevált piskóta receptje, s abban is biztos vagyok, hogy mindenkinek a sajátja a legjobb. 🙂 Ez nálam is így van. Alább leírom az én jól bevált piskóta receptemet, ahogyan anyukámtól tanultam. Ő meg valószínűleg az ő anyukájától.
Piskóta, ahogyan én készítem. A hozzávalóknál szeretném megjegyezni, hogy a piskótánál én úgy szoktam meghatázorni az adagokat, hogy az a tepsi, amiben majd sütni fogom, “hány tojásos”. Tudom, ez így kicsit furán hangzik. Mert mitől lesz “hány tojásos” a tepsi. Mondjuk egy kisebb, kb 23*18 cm-es méret az négy tojásos. 🙂 De már mondjuk egy 42*28-as, az már nyolc tojásos. Miért is? Mert az a tészta mennyiség, ami a tojásokból kijön, egy ekkora tepsiben tud kényelmesen megsülni. Nem jó, ha túl vékony, vagy túl “duci” a piskótánk.
A piskótatekercset viszont a hagyományos lapos gáztepsiben szoktam sütni, így lesz vékony, s így lesz feltekerhető.
Hozzávalók piskótatekercshez, gáztepsiben sütve.
Én semmi mást nem szoktam tenni a hagyományos iskótába, csak a fent felsoroltakat. Vizet pedig azért teszek bele, hogy puhább legyen, így biztosan nem fog eltörni, ha feltekerem.
Miután elkészült a piskótánk, fontos, hogy még melegen feltekerjük. Így nem fog törni. Én úgy szoktam, hogy kicsúsztatom a tepsiből, óvatosan átfordítom, s lehúzom róla a sütőpapírt. Ezután visszaforgatom, s ráteszem egy nagyobb konyharuhára, ami egy kicsit nedves. A konyharuhával együtt lassan, szorosan feltekerem, s kb 5 percig így is hagyom. Utána kitekerem, megkenem baracklekvárral (vagy ki milyennel szereti), s újra feltekerem, természetesen most már konyharuha nélkül. Utána pihentetem még kb 10 percig, s lehet szeletelni.
Nem mondom, hogy én soha nem rontottam el. Dehogynem, volt sok, ami eltört, nem lett szoros, nem jól nézett ki…sokat gyakoroltam, de nem adtam fel. A sütésnél szerintem csak így lehet.
Na szóval, felszeleteltük a piskótatekercset. Keressünk egy szép, nagy, kupola alakú tálat. Keverőtálat, üvegtálat, bármilyet, amit ki lehet bélelni a tekercseinkkel. Ha nagy az a tál, akkor valószínűleg kettő tekercset kell sütni.
Miután kibéleltük, bele is tehetjük az előre elkészített krémet.
Több fajta krémből lehet választani, kinek mi a szimpatikus, mi ízlik, s mi nem. Én általában a tejszínes-gyümölcsös krémeket szeretem, s ebbe is azt szoktam tenni.
Alternatívák.
És a történet. A fehérjét óvatosan forgassuk a tálba. Lehettem körülbelül 10-12 éves, mikor már tudtam piskótát sütni. Anyukám azt mondta, hogy a fehérjét nagyon óvatosan kell a sárgájához kavarni. Én így is tettem, nagyon lassan, óvatosan kavartam, nagy mozdulatokkal. Mire anya odajött, megnézte, s azt mondta: “Na ez így már jó lesz, kavarhatjuk is gyorsabban!” S egy határozott mozdulattal elkezdte kavarni az én fehérjémet a sárgájához, jó gyorsan. 🙂 Mint ha robotgépben lett volna. Azóta, ha piskótát sütök, ez mindig eszembe jut…. 🙂
Szeretettel: Kriszti
